Ismerjétek meg előadóinkat! – Dézsi Réka

Már csak néhány napot kell várnotok, hogy október 8-án végre hallhassátok 2016-os előadóink gondolatait. Addig is ismerkedjetek meg velük kicsit közelebbről! Az alábbiakban Dézsi Rékával készített interjúnkat olvashatjátok:

 

sz_dezsi_reka

A TEDxBenedekHegy előtt is hallottál már a TED konferenciákról?

Igen. Tulajdonképpen hat éve követem a TED oldalát, sőt voltam is pár évvel ezelőtt egy TEDxSomlóiStWomen konferencián.

Mi volt az, ami megfogott a TED-ben?

Az, hogy lényegre törő előadásokat hallhatok abban a témában, amit előre kikeresek. Nincsenek benne sallangok, nincsenek benne olyan dolgok, amik nem annyira érdekelnének. Ebben a rohanó világban pontosan elég az az információ, amit kapok.

Sokaknak rajta van a bakancslistáján, hogy egyszer előadhassanak egy TED rendezvényen. Te is így voltál vele?

Persze. Először egy szingapúri dúlatársam TED beszédét hallottam, és amikor láttam, azt mondtam, hogy „Igen, ezt nekem is muszáj megtennem. Ez kell!” Úgyhogy most egy bakancslista pipa lesz, ha túlélem a szombatot.

Amikor megláttad a felhívást, gondolkodtál rajta, hogy biztosan mersz-e jelentkezni, vagy rögtön belevágtál?

Ez nem volt kérdés. Egyszer jelentkeztem a TEDxSomlóiStWomen-re is, de abban az évben elmaradt. Az egyik kispapám osztotta meg ezt a felhívást, akinek a feleségének a szülését kísértem. Mondtam, hogy jó, most az esélytelenek nyugalmával indulunk és tényleg úgy írtam meg a bemutatkozómat, hogy ha kell, akkor lesz, ha nem, akkor nem. És legnagyobb meglepetésemre visszahívtak.

Korábban csináltál már bármi hasonlót?

Igen. Rendszeres előadásokat tartok nőknek és férfiaknak is az elmúlt időben. Ráadásul művészeti affinitásom is van – iparművész vagyok és színházban is dolgozom – tehát nem áll tőlem távol ez a műfaj, de ez az első, ami ilyen nagy „buli”.

Hogy érezted magad a próbákon?

Az első nap borzasztó volt, mert én azt képzeltem, hogy most felkészülünk, retorikát, előadó-művészetet és minden egyebet fogunk tanulni. Arra a rémálmaimban sem készültem, hogy nekem elsőre föl kell mondanom a szövegemet. Amikor megírtam elküldtem, és nagyjából abban a másodpercben el is felejtettem. Tehát amikor mondta Ádám, hogy akkor mondjuk el a szöveget, akkor csak álltam és mondtam, hogy nem. (És – milyen az ember mázlija – ráadásul engem húztak ki elsőnek.) Mondtam, hogy „Ne vicceljetek velem, egyszerűen nem tudom, mondja el valaki legalább amíg egyszer elolvasom, hogy eszembe jusson az, amit már egyszer leírtam.” Úgyhogy így kezdtem. Nagyon jól éreztem magam a próbákon, nagyon sajnálom, hogy nem minden próbára sikerült eljutnom, de budapesti TEDx-esek segítettek a felkészülésben egy picit azokban a napokban és alkalmakkor, amikor nem sikerült itt lennem. Én ezt nagyon jó csapatnak érzem, és nagyon jó ebben a miliőben benne lenni.

Kicsit elkanyarodva a TEDx-től: mivel foglalkozol a hétköznapokban?

Az iparművészettől elrugaszkodtam és a szülés művészetével kezdtem el foglalkozni, aztán utána életművészet lett belőle. Többnyire trénerként dolgozom. Természetesen vannak egyéni alkalmak is, amikor egy az egyben beszélgetek emberekkel. Én mentornak definiálnám magam, ha mindenképp magamra kell húznom egy titulust. Azt látom, hogy én támogatok, nem csak a szülőszobán – bár onnan indult ez a mentorkodás – de most már kisgyermekes időszakokat, családokat támogatok, segítve őket abban, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb döntéseket krízishelyzetekben. Egyik ismerősöm azt mondta, hogy ő azért szeret nagyon velem együtt dolgozni, mert nem terelem sem ebbe az irányba, sem abba, de egy biztonságos teret teremtek neki, amiben ő meghozhatja a saját döntéseit. Szerintem ez a legjobb mondat arra, hogy mit csinálok.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

Élni. Azon kevesek közé tartozok – és roppant szerencsésnek tartom magam, – hogy nekem nincs munkám, nekem életem van, és az életemet megosztom másokkal, időnként kicserélődnek a szereplők, de igazándiból én ugyanazt csinálom. Imádok a gyerekeimmel lenni, nagyon szeretek az erdőbe kijárni, nagyon sok szabadidőm van hála istennek, nagyon szeretek alkotni, és ezeket mind-mind össze tudom rakni a saját életemben. Így nincs munkaszaga a munkának.

Tudsz mondani egy olyan dolgot, amit sokan tudnak rólad?

Igazából a legtöbb ismerősöm azt mondaná rám, hogy egy tökös nő vagyok, de sosem tudom eldönteni, hogy erre büszke legyek vagy szégyelljem. Én csak gyorsnak és bátornak élem meg magam.

Mi az, amit kevesen tudnak rólad?

Például azt, hogy nekem mennyi munkám volt abban, hogy egyáltalán elfogadjam saját magam. Azt, hogy az önbizalom mennyire nem volt barátom nagyon hosszú éveken keresztül. Azt, hogy milyen nehéz volt megélni és túllépni egy kudarcot vallott házasságon. Ezeket szerintem nem annyira tudják rólam, vagy nem tudják rólam elképzelni.  Múltkor beszéltem valakivel és mondtam neki, hogy mennyit dolgoztam azon, hogy egyáltalán el tudjam magam fogadni. Mondta, hogy „Hülye vagy? Hát neked mindig volt önbizalmad!” Mondtam neki, hogy „Te vagy az, mert soha sem volt.”

Milyen terveid vannak a közelebbi és távolabbi jövőre nézve?

Most szeretném befejezni a házamat, szeretném megcsinálni a kertet olyannak, amilyen engem motivál, és végre tudok majd relaxálni, kifeküdni a napra. Szakmailag pedig: minél több tréninget szeretnék tartani. Most már megnyitottam a tréningjeimet a szülést támogatók mellett nőknek is, mert egyre inkább azt tapasztalom, hogy olyan szinten küzdenek a nők a mindennapi szerepekkel és azokkal az elvárásokkal, amik terhelik őket, hogy már nem is tudnak egyáltalán élni. Ezért létrehoztam egy tréninget, amit kifejezetten lepketréningnek kéne nevezni, mert arra szolgál, hogy a nők el tudják magukat fogadni és utána megtalálni az erejüket a gyengeségükben. Nyilván hosszabb távon szeretném férjhez adni a lányomat és megnősíteni a fiamat, de nem érzem azt, hogy engem gyötörnének a terveim, nem nagyon vagyok egy tervezős fajta – mint ez a beszédemből is kiderül majd. Élvezem a mindennapokat, aztán majd úgy alakul, ahogy a legjobb lesz nekünk.

Mire számítasz október 8-ával kapcsolatban?

Két lehetőség van. Az egyik az, hogy megcsinálom, a másik az, hogy belebukok. Ez az én harcom, nem a közönségé. Remélhetőleg a közönség tudja majd értékelni, amit kap. Egy dolog biztos: én mindent megtettem annak érdekében, hogy ez egy jó beszéd legyen. Mindent megtettem annak érdekében, hogy értékelhető legyek mások számára is és a felkészülésembe belefektettem az energiát. Szerintem ez az energia nem vész kárba, legfeljebb nem úgy sül el, ahogy legjobban szeretném, de a jó szándékom benne van, úgyhogy nagyon rossz nem lehet.

Van kedvenc TED videód?

Brené Brown beszéde. Ő a szégyenről és a megélésről tart előadásokat. Nem akartam az ő előadásából ötletet meríteni, de nagyon szívesen ragoztam volna tovább azokat a gondolatokat, amiket ő megnyit. Szerintem ez mindenkinek kötelező, aki bármilyen szinten is küzd magával és keresi a helyét ebben a világban.

Leave a Comment