Már csak holnapig kell várnotok, hogy végre hallhassátok 2016-os előadóink gondolatait. Addig is ismerkedjetek meg velük kicsit közelebbről! Az alábbiakban Szabó Virággal készített interjúnkat olvashatjátok:

 

sz_szabo_virag

A TEDxBenedekHegy előtt hallottál-e már a TED konferenciákról?

Igen, és pont Ádámtól (Pusztai Ádám – a szerk.) egyébként. Ez úgy volt, hogy leültem Ádámmal interjúzni úgy körülbelül április környékén pont a TEDx apropóján. Addigra ő már egy csomó olyan közösségi tevékenységben benne volt, amit érdekesnek találtunk és rákérdeztünk a TEDx-re is, hogy mit jelentett és mit hozott magával. Akkor mondta, de még csak nagyon bizalmasan, hogy maradjon kettőnk közt, hogy tervez egy TEDx-et létrehozni itt Veszprémben. És aztán annyira meggyőzött, meg annyira lelkesen beszélt ő is az egész TED-ről, hogy elkapott engem is.

Mi volt az, ami megfogott a TED-ben?

Mikor kiáll valaki a színpadra és elmondja a beszédét, akkor annyira tökéletesnek tűnik az egész, annyira magabiztosnak, mintha világéletében tudta volna és tud hatni az emberekre. Szerintem jó az, hogy az ember már csak ezt az eredményt látja pedig emögött iszonyú sok munka van. Rettentően inspiráló a közeg maga, és a tréningeken is hétről hétre azt vettem észre, hogy nincsenek tabuk. Tudod, hogy bárki mer kérdezni, bárki elmondhatja a véleményét és meg tudjuk egymással beszélni. Nem tudom, mi fogott meg igazán a TED-ben, de megfogott. Talán az lehet kulcsmondat, hogy tudsz hatni az emberekre. Az, hogy meghallgatnak téged és hogy eljönnek, pénzt, időt és energiát szánnak arra, hogy téged meghallgassanak. Ez szerintem hatalmas megtiszteltetés.

Sokan vannak, akiknek eleve a bakancslistáján volt, hogy egyszer előadjanak a TEDx-en. Te is így vagy vele?

Igen. Azután írtam fel a bakancslistámra, hogy Ádámmal beszéltem róla.

Sokat gondolkoztál azon, hogy jelentkezz-e amikor megláttad a felhívást?

Borzasztó sokat. Péntek éjfél volt a jelentkezési határidő és az én pályázatom valamikor fél vagy háromnegyed 12 körül érkezett be. Iszonyú sokat vacilláltam – magán a témaválasztáson is – és tartottam tőle, hogy nincs TED-szintű gondolatom. De úgy voltam vele, hogy egy próbát mindenképp megér.

Korábban csináltál már bármi hasonlót?

Egyáltalán nem.

Hogy érezted magad a próbákon?

Idegesen, félénken, inspirálva, királyul… volt érzelmek egész garmadája. De az iszonyú jó érzés volt, hogy hétről hétre éreztem a fejlődést és minden egyes próbára már több tudással, nagyobb magabiztossággal mentem. Összecsiszolódtunk a többiekkel is és ez is jó, hogy nagyon jó kis csapat alakult ki, úgyhogy hétről hétre egyre jobban éreztem magam.

Kicsit elkanyarodva a TEDx-től: mivel foglalkozol?

Újságíró vagyok, és nagyon szeretem csinálni, mert nem tudnám elképzelni magam úgy, hogy reggel bemegyek egy irodába és este kijövök. Folyamatosan új emberekkel ismerkedek meg, új helyzetekben találom magam, olyan eseményekre jutok el, ahova amúgy nem jutnék el és még érdekelnek is és élvezem. Írok, sportolok, van egy rakat hobbim és általában az vagyok, aki reggel elmegy otthonról és este ér haza. Olvasás, lovaglás, zene. Általában fülhallgatóval látnak csak az emberek. Hozzám van nőve. Ha rossz kedvem van, azért, ha jó kedvem van, azért.

Tudsz mondani olyan dolgot, amit sokan tudnak rólad?

Koffeinfüggő vagyok. 🙂 Nem lehet hozzám szólni, míg nem ittam kávét. Sokan tudják, hogy szélsőséges ember vagyok. Ha valamiben motivált vagyok, akkor azt akarom, hogy mindenki más is az legyen. Akkor meg akarom váltani a világot, rettentően lelkesen tudok beszélni dolgokról és úgy is állok hozzá. Viszont ha elvesztem az érdeklődésemet, akkor nincs középút. Vagy nagyon akarok valamit, vagy egyáltalán nem.

Mi az, amit kevesen tudnak rólad?

Azt is sokan tudják rólam, hogy nem szeretem a gyerekeket, mert nincs türelmem hozzájuk, nem tudok bánni velük, és nem az az első reakcióm, amikor meglátok egy gyereket, hogy „De cuki vagy, úgy megcsócsálnám az arcodat!” Viszont azt kevesen tudják rólam, hogy egyszer mégis erőt vettem magamon, és elmentem a Csolnoky Kórházba beteg gyerekeknek mesét olvasni, és erre büszke vagyok.

Milyen terveid vannak, amiket szeretnél megvalósítani, most hogy egy dolgot kipipálsz a bakancslistán?

Nagyon-nagyon szeretném körbeutazni Európát egy hátizsákkal, meg szeretném csinálni az El Caminót, megtanulok gitározni és japánul, de a bakancslistám napról napra bővül.

Végül pedig: mire számítasz október 8-ával kapcsolatban?

Mikor beadtam a jelentkezésemet, nekem az adta az ötletet a beszédhez, hogy én benne ragadtam éppen akkor ebben a szürke zónában és nem találtam a kiutat. Azért éreztem ezt nagyon jó témának, mert úgy gondolom, hitelesen tudok róla beszélni, mivel átéltem és én is végigjártam a saját utamat, megharcoltam a saját harcaimat, hogy ebből ki tudjak kerülni. Én azt várom, hogy október 8-án fogok átérni a túlpartra. Az a vicces és sorsszerű is egyben, hogy mikor a barátommal beszéltem erről, ő azt mondta, hogy „Figyeld meg Virág, neked ez fogja beindítani ezt a folyamatot” és tuti hogy ez lesz az a holtpont, amin átlendülök és onnantól minden nyílegyenesen és olajozottan fog menni. Aztán hétről hétre mentek a tréningek és jó, jó, készültem, csiszolgattam, finomítgattam, de nem láttam olyan igazi áttörést, vagy olyan nagyon kézzelfogható eredményt. És most az utolsó hetekben meg annyira egyben van minden. Látom, hogy minden összefügg mindennel és most kezdem megérteni, hogy honnan hova jutottam el és hihetetlenül jó.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *